Egy romos budapesti bérház második emeleti lakás. Reggel van, vagy inkább délelőtt. Nem is tudjuk mennyi az idő. A lakás egy szobából áll. Az egyik sarkában egy kézmosó, mellette egy karnis rajta egy függöny. Ezt kellett elhúzni, hogy a wc "külön helyiséggé" változzon. Egész nap szeretkezünk, és ölelkezünk. Az együttlétek között mélyenszántó gondolatok, közös pillanatok megidézése.
A fűtés nem nagyon működik, csak egy kicsi elektromos hősugárzó próbálkozik, hogy meleget leheljen. Az ablak párás, és a takaró alól nem merünk kibújni, annyira hideg van itt. Spóroljunk egy kicsit az árammal, és kapcsoljuk ki a hősugárzót. Melegítsük fel egymás...Nincs más a szobában csak egy férfi és egy nő, pár eldobált ruhadarab, megsárgult könyvek, és gyertyák az ágy mellett. Ha jön a nyár, akkor a szobát lecseréljük az erdőre. De nem kell sietnie a nyárnak, maradhat a tél amíg itt vagyunk egymásnak kit érdekelnek az évszakok?!
"Az legyen az utolsó nap, ami itt majd rám virrad." - gondoltam, és páróra múlva már zakatolok hazafelé a villamoson. Furcsa hétköznapok, édes-fázós szeretkezős hétvégék. Hétköznap hozzám oly rideg vagy, hétvégén meg befogadóképes. Nincs egyensúly, csak igen és nem, jó és rossz. Nincsenek spektrumok az érzelmeken. Egyszerűen kurva vagy, szerelmes nő. Ha fáj valami, megsérülök anya, ha csalfa vagyok akkor ordító hárpia. Ez vagy te mind, és te válogatod hogy mi. Minden nap.
