Vannak azok a filmek, amiket ha megnézel utána szinte magával ragadnak, és egy darabig ott kattog az agyad egy szegletében. Mintha te is benne élnél, és úgy érzed még nincs itt a végefőcím, pedig már a lámpákat is felkapcsolták és a személyzet kitessékelt. Két magyar film is hatott már így rám. Az első Az árvácska (1976) volt, a másik ez az érdekes korrajz. Egy átmulatott éjszaka után hazaestem egyedül és nem tudtam elaludni. A Filmmúzeum csatornára kapcsoltam, ahol éppen kezdődött ez a film. Gondolván jó lesz erre elaludni, hagytam had menjen. Nem sikerült elaludnom, és félálomba csöppentem.
Aztán, valahogy sikerült megszereznem egy pár év múlva és sikerült megnéznem "tiszta" fejjel. Ugyanaz a hatás. Kerestem róla infókat a neten annak idején, de sok mindent nem tudtam meg, csak azt ami a Porton és az Imdb-n van fent. De ezek csak adatok, néhány fórum. Beszélgettem filmekről rengeteg filmmániás ismerősömmel, de senki nem hallott róla. Honnan jött ez a gyöngyszem?
Budapest, rendszerváltás körül(A film maga 1991-ben jött ki). Egyik pillanatban még a Minta a mókus fent a fán című úttörődalt éneklik a fiatalok, másnap Coca Cola-t isznak és Micheal Jackson szól már a belföldi rádióállomásokon. A változás szelei. Mindenki el kezd vállalkozni, beindul a vad kapitalizmus, és itt vannak ezek a fiatalok akik nem találják a helyes utat, és tanácstalanok. Ártatlan fiatalk, akik lopnak és játszadoznak a rendszerrel, azt hiszik hogy ennek nincs súlya. Bár gyerek voltam még abban az időben, de valahogy így képzelem el az akkori Magyarországot. Újabb, szabadabb, rendszertelenebb. Káosz az egész, és nem tudjuk hogy merre tartunk csak nyomjuk a gázt.
Félálom. Mintha cím is azt sugalná, hogy még nem ébredtünk fel a szocialista mámorból, és félálomban pislákolunk, mint a gyertya ami már szinte leégett. Mert leégett. És ma itt vagyunk még mindig félálomban 2014-ben és a gyertya csonkig égett. Nem maradt más nekünk csak a leégett kanóc.
